Ma tovább nézelődtem a blogok között (hey toplista!) és mindenki olyan irodalmi, körmondatokkal, tájleírással meg minden. Én meg csak itt ülök shit talkin'. Na mindegy, majd írni akarok pár emberhez, csak előtte kipiszkálom a kapát a számból vagy túszulejtek egy kortárs írót, hogy ne hozzak teljes szégyent magamra. 

Mindenesetre gondoltam, (néha olyat is csinálok, tudom fura..) hogy írok egy listafélét arról, hogy milyen a játékstílusom/furcsa szokásaim játék közben, mert tudom mindenki máshogy játszik és én mindig viccesnek találtam az ilyen írásokat, szóval majd meglátjuk nektek bejön-e.

► Ha multiplayerben játszok, visszasüllyedek egy 5-éves szintjére, mert annyira aggódok, hogy mások mit gondolnak majd rólam, hogy mindent elbénázok. például Team Fortressben gyógyítás helyett állandóan tűkkel lőttem a társaim, mert mindig elfelejtettem átállítani. Classy. Arról  ne is beszéljünk amikor elveszek a mapokon és szükség lenne rám. X'D

►2x annyi idejig játszom a legtobb játékot, mint az átlag, mert minden sarkát fel akarom fedezni a helyszíneknek, mert oh, mi van ha a 899-edig szemétdarab helyett most egy értékes tárgyat találok. Tudom, hogy az esély rá -90%....de, mégis. XD

►Amint valaki angolul ír rám, elfelejtem az összes nyelvtudásom. Esküszöm, hogy pedig jó vagyok, de amikor "szemtől szembe" még annyit sem tudok kinyögni, hogy "hy" senki sem fog hinni nekem.

►Mentés századszor is, mert mi van ha az előző kilencvenkilenc nem fog működni?

►Szerepjátékokban paranoiásan vigyázok, nehogy megbántsam az npc-k érzelmeit. Nem bírom ha valaki szomorúan/csalódottan néz rám, még akkor sem ha egy halom pixelről beszélünk.

►Vagy haladok vagy célzok. A kettő együtt nem megy.

►Horror játékokat csak hang nélkül tudok játszani, mert ugyan a vér stb. nem zavar, de a hátborzongató zenéktől/hangoktól összehugyozom magam ijedtembe.

►MMORPG-ben lusta vagyok ellenfelekkel harcolni és annyit szarozok a kikerülésükkel, hogy hatásosabb lett volna, ha csak az előbbit választom.

Hmm ~ Ennyi lennék. PÁPÁ